Megvolt az, amit régóta terveztünk: Geréb koncert
Budapesten! Hétköznapi buli révén kicsit tartottunk attól, hogy
kevesen jönnek el a hatodik kerületi Szilvuplé Varietéba, és
előzetes félelmeinket az is növelte, hogy a kerületben hatályos
csendrendelet miatt igen korán kellett elkezdeni a koncertet.
Ráadásul ahány ház annyi szokás, soha nem lehet tudni, hogy a
vendéglátók mennyire „vendégvárók”. Nos, hála Istennek hamar
kiderült, hogy az utóbbi félelmünk alaptalan volt, a Szilvupléban a
tulajdonostól a pultosig, az üzletvezetőtől a technikusig mindenki
korrektül, szinte barátságosan fogadott minket. Utóbbi munkáját
külön elismerés illeti, hiszen sikerült úgy összerakni a technikát,
hogy egy fikarcnyi gerjedés nélkül, színpadon innen-, és túl jól
érthetően és jó hangerőn szóljon a produkció.
Mielőtt azonban felcsendült volna az első Geréb nóta a fővárosi
éjszakában, eltelt egy szervezéssel teli nap. A zenekar tagjai a
buli előtt a munkahelyemen gyülekeztek, különböző pályaudvarokról
érkezvén, ahol egyből egy céges születésnapi rendezvényen találták
magukat. Aztán búcsút vett egymástól a banda és a munkahelyi
kollektíva (amely a koncerten természetesen jelen volt), majd
különböző „füles”- szerzési akciók végén érkeztünk a helyszínre. A
beállás simán ment, NME azonnal birtokba vette a DJ pultot, a
többiek pedig egyéb pultokat, valamint a csocsó-asztalt célozták
meg. Folyamatosan szállingóztak az emberek is, kilenc óra után
mintha kinyitottak volna egy csapot, pár perc alatt megduplázódott
a jelenlévők száma.
Aztán hamar eljött a fél tíz. Bár a zenei életben elfogadott a
késés a meghirdetett programoz képest, mi pontos startot ígértünk,
és ehhez tartottuk is magunkat. A „színpadot” birtokba véve (a
szórakozóhely egykor légó-pince lévén elég kötött adottságokkal
bír, gyakorlatilag az egyik sarok volt kinevezve színpadnak,
teljesen egy szintben a tánctérrel) szerencsére egyből mozdult a
közönség. A többség még soha nem járt Geréb koncerten, úgyhogy az
első pár számra az érdeklődés a legtalálóbb szó, gyakorlatilag egy
állóháborús helyzet alakult ki, az együttes farkasszemet nézett a
közönséggel. A példánál maradva, középen egy üresen hagyott kb.
két-három méternyi csatatérrel. A második-harmadik számnál néhány
tétova csípőbillentés jelezte a frontbarátkozások iránti szándékot,
aztán az ötödik számra, a Rosseb ezredre kitört a „világháború”!
Olyan szinten, hogy gyakorlatilag a sörök, jégerek, pacsik és
puszik folyamatosan jelezték a közönség befogadó-készségét, és
szemmel láthatóan egyre inkább belejött mindkét „oldal,” egymás
hangulatát fokozva. A tizedik nóta magasságában Zezi kapitány a
szaxofonista dandár élén határozta el magát a döntő rohamra, a hely
lehetőségeit kihasználva „áttörte” a képzeletbeli színpad határait
képező, két kontroll-láda által húzott vonalat, és a közönség
között fújta a már-már koncertjeinken elmaradhatatlan Kossuth-nótát
(a Forradalom című nótánkat felvezetvén), együtt a közönséggel.
Innentől valóban elszabadult a pokol, a Geréb és a kedves
érdeklődők egy hatalmas masszává gombolyodva buliztak a kezdetben
üresen hagyott területen, úgy, hogy minden Geréb tag mellé jutott
öt táncoló ember. Ilyen élményben még soha nem volt részünk, de
igen csak jó néven vettük. Úgy, ahogy a vissza-tapsot is.
Gyakorlatilag egy emberként követelték a ráadást! Már talán percek
is elmúltak a bónusz szám utolsó hangjai után is, amikor még mindig
léptek oda a mikrofonokhoz egy-egy „rossebegyemeg-et” kiáltani!
Tipikusan igazolta ez a koncert azt a tételt, hogy jobb, ha
viszonylag kevesebb, de lelkes ember van egy buliban, mint ha sok
lenne, de passzív. Játszottunk ennél sokkal több ember előtt is
már, úgy, hogy sokkal laposabb volt a hangulat. Hiszen bár végig
érkeztek az emberek, mégsem voltak annyian sem, mint egy átlagos
kaposvári buliban. De a hely is ideális volt, és nagy buli
keveredett! Másrészről itthon is pár tucat ember előtt játszottunk
először, ahonnan már többször mentünk közel a teltházig. Budapesten
ez miért lenne másképp? Első bulinak pedig nem, hogy nem volt
rossz, hanem kívánni sem tudtunk volna jobbat!
Aztán NME vette kézbe a lemezjátszót, folyamatosan ropták az
emberek a táncparketten, de a pultnál sem nagyon lehetett szabad
helyet találni. Hajnali kettő óra magasságában hagytuk el a
Szilvuplét, másnapi stúdiótevékenységünkre hivatkozva, és
mindannyiunk nevében szólva nagyon jó szívvel!
Az egész Geréb nevében, ez úton is szeretnénk köszönetet mondani
annak a fantasztikus közönségnek, aki vette a fáradságot, és
megtisztelt minket kitüntető jelenlétével! Sok ilyen közös élményt
kívánunk!